És most?
Miután a minap jól megneveltem a gyereket, most már bizony megértette, anya nem ér mindig rá. Épp ideje volt, tizenhat éves! Úgyhogy amikor tegnap mondtam neki, hogy most orvosnál leszek, ne hívogass kérlek, ahogy szoktál, csak akkor hívj, ha valami baj van, jó? Csak tizenkétszer hívott fel.
Sajnos másokat is hívogat és ha nem éri el őket, annál erőteljesebben próbálkozik. Hiába ismételgetem, hogy nem szokás ilyet csinálni, ha valakit nem érsz el, várd meg, hogy visszahívjon és este 7 után már nem hívogatunk családtagon kívül senkit, maximum a lejobb barátodat. De mivel ő kifejezetten kérte, hogy ne hívogassa későn, mert ők korán lefekszenek és az én drága fiam mégis kitartóan csörgeti, így sokszor letiltja Kendét. Ilyenkor Kende hozzám jön panaszt tenni, kétszázhuszonhatodszor is. Minden alkalommal türelmesen elmagyarázom, hogy azért tiltott le a barátod, mert hívogattad, pedig kért, hogy ne, … érted?
Ugyanez a helyzet az írással is. Ha nem veszed fel a telefont, ír neked. Ha nem válaszolsz, még többet ír …
De a minap szerencsére megértette, hogy anya nem mindig ér rá és azóta, mielőtt hozzám szólna, a mondandója elé biggyeszti, mintegy elengedhetetlen kelléket, monoton kijelentő, sőt felszólító és hadaró módban: Ráérsz!, majd mondja a magáét.
Alakul a gyerek! Ha mégsem figyelnék rögtön, mert történetesen éppen telefonálok vagy valaki mással beszélek, akkor azért jó szokásához híven meglök, biztos, ami biztos, de most ne kötözködjünk, lássuk a dolgok jó oldalát!
Azért az egyik ilyen alkalommal, amikor rám kiabált, hogy „ráérsz!!!”, csúnyán néztem rá és kapcsolt. Várt, mielőtt újra kezdte volna. Vagy egy fél percig csönd volt. Hiányérzetem is támadt, hogy csak egy dologra kell figyelnem, arra a telefonhívásra, amiben éppen benne vagyok és ez annyira szokatlan volt, hogy teljesen elvonta a figyelmemet. Csend van körülöttem és Kende nem kérdez semmit. A szokatlan helyzettől meglepődve forgolódni kezdtem a saját tengelyem körül, hogy hol lehet a gyerek? Tényleg egyes egyedül lennék a térben és egyetlen dologra összpontosíthatok? Amint ezek a kérdések a másodperc töredéke alatt átfutottak az agyamon, más hallom is, hogy valaki az aurámban szuszog, valaki, aki nem én vagyok.
