Blogom

Történetek az életünkből.

Blogom

Történetek az életünkből.

A diéta

Évek óta azzal kínlódunk, hogy az autista gyerekeim folyton a szénhidrátra vágynak, mikor tudjuk, hogy ez árt nekik. Mondogatom nekik, próbálok nem venni édességet, kenyeret, péksütit, sok zöldséget, húst, halat készíteni, de mindhiába, mert ha Kendére rájön egy falási roham, akkor az összes 3 éve eldugott kukacos csokit megtalálja a kifinomult...
Tovább olvasok

Puzzle

Gyerekkoromban volt egy óriás kirakós játékom. A Földet ábrázolta, amely felszínén kézen fogva álltak különböző nemzetiségű, kinézetű, korú és nemű gyerekek, akik így körbeérték a bolygónkat. Órákat eljátszottam ezzel a puzzle-lal és a későbbi utazás szenvedélyemet is néha ennek a sokszínű Föld ábrázolásnak tudtam be. Már akkor érdekeltek az...
Tovább olvasok

Mától már nem!

Ismét elkezdődött a tanév és ismét nem volt zökkenőmentes, mint minden évben, már meg sem lepődöm. Két éve kűzdök, hogy Kendét ne tegyék össze a halmozottan és súlyosan sérült gyerekekkel, hadd maradjon az autisták, enyhén értelmi fogyatékosok és ADHD-s vagy csak hátrányos társadalmi helyzetükből fakadóan alulstimulált gyerekek között. Nem azért,...
Tovább olvasok

Zene nélkül mit érek én? …

Újabb mérföldkő. Popzenei koncerten voltam Kendével és Kírával, a két autista gyermekemmel. Bevallom, nem nekem jutott eszembe ez a merész ugrás, az én fejemben még az volt, hogy az autista gyerekeket nem visszük zajos, tömeges helyre ... De változnak az idők! Kíra folyton a Follow the Flow-t hallgatta, amikor a párom megkérdezte: „miért nem...
Tovább olvasok

De jó neked, hogy autista gyerekeid vannak!

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogják nekem mondani az emberek, „de jó neked, hogy autista gyerekeid vannak!”. Amikor ez először megtörtént, azt is hittem, hogy rosszul hallok. De mostanában egyre gyakrabban fordul elő. És komolyan gondolják. Ezt azok mondják, akik közelebbről ismernek minket. Akik látják, hogyan élünk, milyen szépen,...
Tovább olvasok

Így élünk mi

Sokan írnak, jelzik, hogy mostanában nemigen van hír rólunk és be kell lássam, az itthoni hétköznapok nem szolgáltatnak akkora ürügyet az írásra, megosztásra, mint a nem mindennapi indiaiak ... Kíra január elején lázas beteg volt és felidézte, pont öt éve volt a lázgörcse Indiában, ami miatt kórházba került. Mivel a köhögéstől nem tudott...
Tovább olvasok

A rostos palacsinta korszak vége

Már nem is tudom, hány éve szoktunk rá, hogy reggelire palacsintát sütök Kende kérésére, de jó régen lehetett, mert időközben több palacsintasütő serpenyőt leamortizáltunk. Ha tehetné, ő csak szénhidrátot enne és a reggelire nutellás palacsinta, ebédre tejfölös-sajtos tészta, uzsonnára palacsinta, vacsira ismét tejfölös-sajtos tészta menü számára...
Tovább olvasok

Különleges ballagás

Pénteken Kíra lányom is elballagott az általános iskolából. Abból a gyógypedagógiai iskolából, melybe oly nehezen vittem még öt éve. Emlékszem, már három iskolát végig kínlódtunk, az összes hozzájuk fűzött remény szertefoszlott, amikor elpanaszoltam tanácstalanságomat a mi kis vidéki iskolánkban Kende csupa szív tanító nénijének. Azt mondta, ne...
Tovább olvasok

Tűzijáték!

Nálunk kérem mindig tűzijáték van! Vagy azért mert van, vagy azért, mert lesz (tehát nincs). Kende fiam évek óta fóbiásan fél a tűzijátéktól. Január elsejétől augusztus 20-áig a nyári tűzijátékot emlegeti, amint annak vége, már a szilvesztert mondogatja. Olyan, mintha várná, hiszen azt kérdezgeti: „tűzijáték mikor lesz? Hangos” és valahol feszült...
Tovább olvasok

Kende ír

Kende már a covid ideje alatt erős szükségletét érezte, hogy tartsa a kapcsolatot a külvilággal. Akkor szokott rá a telefonbetyárkodásra, melyről a mai napig nem tudtam leszoktatni, bár rendszeresen lecserélem a telefonom kódját, mégis belépek neki, amikor indokkal kéri el a telefont, például, hogy apját vagy egy osztálytársát hívja fel. Vagy...
Tovább olvasok

Könyveimről

Az első könyvem egy napló-memoár a család kalandos indiai útjáról, melybe beleszőttem az autizmussal való együttélést és azt, hogy én, mint anya ezt hogyan éltem meg. Egy őszinte külső-belső utazás sok humorral és belső vívódással egy különös, minden szempontból más világban hindu istenek és majmok közt.

Második könyvem több szereplő szemén keresztül mutatja be a család első tizenhárom évét az autizmussal. Mesélek, mint anya, aki fokozatosan szembesül az új valósággal és tanul bele ebbe a különös életbe. Megszólal a két autista gyermek, akik szemüvegén keresztül az olvasó beleláthat az autisták érzéseibe, megéléseibe és hangot kap a legkisebbik, neurotipikus gyermek is, aki teljes természetességgel éli meg a hétköznapokat a korántsem szokványos idősebb testvérei mellett.

Könyvet szeretnék

A könyv teljes árával az Autisták Köztünk Boldogan Egyesületet támogatod!