Az új tic

A Tourette szindróma jellemzője, hogy legalább három különféle tic van egyszerre jelen az értintett életében. Azonban ezek a tic-ek, azaz akaratlan mozgások, hangok, káromkodások, idővel változnak. Körülbelül 2 havonta jön egy új a régi helyébe. Volt már krákogás, asztmaszerű levegőkapkodás, hányás (!), ez sajnos most is elég gyakori, kiabálás, lábdobbantás, durva káromkodás (itt változik a szókincs idővel), autókra ijesztés … ilyenkor Kende, ha jön egy autó, a járda legszélén két lábbal ugrik egy nagyot és ordít is hozzá artikulálatlanul („öööö-ááááá-ü!!!”), mintha az autó elé akarna ugrani, amitől szegény sofőr jól megijed … csupa igazán nép-provokáló gesztus, amin néha olyan érzésem van, hogy ő magában belül valahol remekül szórakozik. Persze nem direkt, csak annyira egy kis elvarázsolt lény, úgy tűnik, annyira nem fontos neki, hogy ebben a dimenzióban éljen, működjön, beilleszkedjen, bárki elvárásainak megfeleljen, … mintha csak azért jött volna, hogy minket „helyzetbe hozzon” és ezáltal tanítson!

Nos ekként fogom fel a legújabb tic-jét is: a gyerek covid idejn k-ö-h-ö-g! Igen, köhög! És nem, nem beteg! Csak köhécsel, persze szárazon! De már három hete. Nincs semmi baja, csak ez az új tic-je! Nem is fertőz meg senkit, hiszen három hét alatt már az is kiderült volna, … viszont alaposan ráijeszt mindenkire! Persze a maszkot egy ilyen jellegű kötöttségeket nem tűrő autista gyerekre ráerőltetni külön művészet, … tehát hol épp rajta van, hol épp letépi, akárhogy próbálkozom is … Ha vásárolunk, folyton ránk szólnak: „minek hozza ide ezt a beteg gyereket?!”, vagy „ne köhögj fiam, menj ki!”, „rakja már föl rendesen azt a maszkot arra a gyerekre!”… de az iskolát is félrevezette már kétszer. Ilyenkor vihetem orvoshoz, hogy ő is igazolja, nem beteg. Szóval így mulatunk mi, Kende jóvoltából! Szerintem, ha most Kaliforniában élnénk, ahol hónapok óta erdőtüzek dúlnak, akkor tic-ből gyújtogatna ez a gyerek 🙂