Uncategorized

A bivaly éve, avagy zen mami

Nemrégiben hallgattam egy kínai asztrológia szerinti éves előrejelzést. Nemsokára elkezdődik a kínai újév szerinti bivaly éve, melyben túl sok lesz a tűz energia, ami különféle tüzekben, feszültségekben, vitákban, harcokban, rongálásban nyilvánulhat meg a felszínen és belső feszültségekben, konfliktusokban egy szinttel mélyebben, hogy csak néhány példát említsek.

Egy hétre rá, hogy ezt meghallgattam, múlt hétvégén, arra keltem fel, hogy Kende fiam a nem éppen olcsó, beépített mikróhullámú sütő ajtaját tízezer darabkára törte, miközben kakaót próbált készíteni. Talán a kakaókészítési módszeréről írtam már, … 5-6 evőkanálnyi kakaót töm egy csészébe, közben fél méteres körzetben kiönti a port, a csészében lévő kakaóra ráönt vajmi kevés tejet és ezt átbillegteti a konyha másik végében lévő mikróhoz, közben, ahol csak lehet kiönti (szándékosan nem tudnám ennyi helyen kilöttyinteni), majd ahogy beteszi a mikróba, ott is végig folyatja az ajtón és szekrényen. Szóval egy hete szombat reggel, még álmosan állok a konyha közepén és nézem a helyzetet. Közben a tekintetem az előző este eldugult, ezért sok mosatlan edénnyel teli mosogatóra téved. A gyerekek meg néznek engem. Most mi lesz? Nekem meg eszembe jut a buddhista idézet: „lélegezz, nem kell mindent MOST megoldanod”. Úgyhogy mély lélegzetet vettem és átbotorkáltam a konyha és étkező padlóján szanaszét heverő üvegdarabkákon és elkészítettem a citromos vizemet. Hisz ezzel szoktam a napot kezdeni. Közben közöltem a gyerekekkel, hogy mindenki maradjon, ahol van. Aztán tudván, hogy Kende türelmetlensége pillanatokon belül agresszióba csap át, biztosítottam afelől, hogy azonnal leszűröm a kakaóját, hogy véletlenül se lehessen benne üvegdarabka, és már ihatja is (persze közben megragadom az alkalmat és a csoki sűrítményből készítek mindenkinek egy kakaót). Míg én ezt csináltam, Kendével felsöpörtettem a tízezer szilánkból hatezret, fontos, hogy a tetteinek következménye legyen ugye. Ez azzal járt, hogy még a nappaliba is került szilánk, de addig is (magához képest) türelmesen várta a kakaóját. Közben kimenekítettem a másik két gyereket a szilánkok közül és lefotóztam a mikrót és el is küldtem telefonról a biztosítónak. Aztán reggelit készítettem, majd felraktam az ebédet előre főni, hiszen aznap szánkózás volt tervbe véve a barátainkkal és hazaérve éhesek leszünk, az éttermek pedig zárva ugye. Miközben takarítottam a szilánkokat (a maradék négyezret), odaégettem a rízst és mivel itt nincs közel szomszéd, rögtön rájöttem, hogy ez bizony én voltam. Sebaj, elkezdtem újra főzni, egy másik lábasban. Na ekkor volt 9 óra, amikor is indulni kellett volna a szánkós találkozóra. Mire elkészült az ebéd, még a napi jógámmal is megvoltam, indulás, mindenki veheti a síruháját! Zárójelben jegyzem meg, hogy mivel mindenki kinőtte az előző évit, amint leesett a hó, villámüzemmódban turkáltam a Facebook-on új felszereléseket a gyerekeknek, ezzel nettó három órám ment el az előző hétből. Amikor Kírára került a sor, hogy az „új” nadrágját felvegye, azt mondja: „anya, ez vizes!”. Nézem, majd mondom, „az hagyján, de büdös is!”. Megszagolom, hát nem rápisilt a kismacskánk? Sebaj, gondoltam és bedobtam a tárolóba, hadd bűzölögjön ott, a szénné égett lábos mellett, amíg mi vígan szánkózunk és előkaptam az én 14 éves koromból megmaradt, igazán divatos sínadrágomat. Kíra tündérien reagált a kopott, divatjamúlt és rendkívül ronda darabra. Mosollyal az arcán vette fel. Sebaj, hogy tíz centivel túllóg a lábfején, majd felhajtjuk. Csak egy órát késtünk a szánkózásból, ami azért nem volt baj, mert így is dermedtre fagyva értünk haza. Kende csak két embert ütött el szánkóval, de szerencsére semmi bajuk nem lett, bár az egyik nagylány akkorát pördült a leveőben, hogy a tictoc is megirigyelte volna a jelenetet. A barátainktól kunyeráltunk egy kis pótreggelit, mert az a nagy rohanásban valahogy az asztalon maradt a miénk. Aztán hazaértünk és ebéd után gondoltam, most eltakarítom a reggeli káoszt. Amint megyek le a pincébe, égett szagot kezdtem érezni. Boldogan gondoltam, hogy na ezt most nem én égettem oda! Aztán látom, hogy füstölög is valami, berohanok a helyiségbe és konstatálom, hogy tűz van. T-ű-z van a házam alagsorában! Majd eszembe jut, most ne lélegezz, ezt MOST azonnal meg kell oldani és odarohanok az ablakhoz, kitépem, mély levegőt veszek a friss levegőből, hogy ne a füstöt szívjam be, elordítom magam, nyissatok ablakooooot!!! és a maradék levegővel a tüdőmben fogok egy törölközőt, bevizezem, rádobom a tűzre, majd rohanok új friss levegőt venni.

Hú, ez izgalmas volt! És nem történt nagy baj, hiszen a ház is leéghetett volna … gyorsan szemügyre vettem a kárt, megint fotóztam a biztosítónak, majd kimerülten a kanapéra roskadtam és végiggondoltam: mi lehet ez a nagy zűrzavar körülöttem, amikor bennem nincs? … Ekkor jutott eszembe, amit az asztrológia előadáson hallottam a kimagaslóan sok tűz energiáról…

És még csak most kezdődött a bika éve!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük