Szembe nézni
2022-09-14Már évek óta próbálom „meglátni ami van”. Nem többet, nem kevesebbet, nem ámítani magamat, nem belelátni a helyzetekbe, amit én szeretnék, nem a vágyaim szerint látni a világot, csak egyszerűen, bátran, előítélet mentesen szembenézni. És mégis, van, amikor ez a törekvés nem elég. Hiába tudom évek óta, hogy a középső fiam autista, enyhén-középsúlyosan (?) értelmi fogyatékos, Tourette-szindrómás és figyelemzavaros és borzalmasan nehéz természetű, hiába látom, mire képes, hiába örülök minden egyes fejlődési ugrásnak, legapróbb jelnek, mégis érnek meglepetések. A lélek lassan kullog az ész mögött. Más tudni valamit és más megélni, más érezni. Amikor hosszas kételyekkel teli évek után megbizonyosodtunk…
Anya, átjöhet egy barátom?
Nyár van és itthon többnyire vagyunk. Próbálok programokat szervezni a gyerekeknek, de hát a kis tiniknek már nem én vagyok a társaság, hanem a kortársaik. Nem is könnyű közös programokat kitalálni, mert míg kisebb korban azt mondtam „ide megyünk”, most…
Születésnap
Nemrégiben volt Kende tizenharmadik születésnapja. Minden szülinapja egy mérföldkő, mindegyiket megkönnyezem, mindegyiken végigfut bennem az összes nehézség, bizonytalanság, kétely, fájdalom, melyeken az elmúlt évek alatt, neki, a kis tanítómnak köszönhetően, átmentem, átmentünk mint család. Minden szülinapkor hálát adok, hogy még…
Finn(g)országban jártunk
Kende fiam jó előre elkeresztelte Finnországot Fingországnak, ami igazán érthető, elvégre Joulu-puk(k)i-hoz mentünk. Ugyan évek óta tudja, hogy a Mikulás nem létezik, ő még szeretne benne hinni. Pontosabban minden elvont dologra, mese-figurára, jelmezes emberre értetlenül tekint és minden alkalommal túl…
Zen kakao
Kende kakaót készít. Minden nap. Ez egy igen emelkedett tevékenység. Számára is, számomra is. Számára azért, mert önállósodik és erre nagyon büszke, joggal! Számomra azért, mert örülök, hogy kezdeményez, próbálkozik. Tehát hagyom. És mert közben tanulja finomítani mohóságtól vezérelt, zabolázatlan mozdulatait.…
Macskák és emberek
Küzdök. Nap, mint nap küzdök. Hogy „normális” életet élhessünk. Akkor is, ha autista két gyerekem. Nem akarom megfosztani őket és magamat a normális élettől. Nem akarok bezárkózni. Mindig újra és újra bízom az emberekben, hogy meg fogják érteni, ki fogják…
Nem hagyjuk magunkat
Nem is olyan könnyű elmenni egyedül három gyerekkel biciklizni. De elmentünk. A múlt vasárnap délelőttöt kerti munkával töltöttük. Ez úgy néz ki, hogy Kende, aki irtó lelkes, öt percenként szólongat, hogy rántsam be neki a vállkaszát, de aztán kaszálás helyett,…
Az afta, avagy az apró dolgok csodája
Kendének megint nőtt egy afta a nyelvére. Na és? gondolhatja a laikus, nekem is szokott ilyenem lenni. Igen ám, de egy autista kisfiúnak, aki szenzorosan túl érzékeny, egy ilyen furcsa érzés a nyelvén az egész viselkedését megváltoztathatja. Először is, annyira…
#Képes vagyok
Képes vagyok minden reggel felkelni és mindenekelőtt hálát adni mindazért a sok jóért, ami történik velünk és amit az élet ad. Képes vagyok örülni a hónak és a napsütésnek, az esőnek és a szélnek. Minden körülmények közt. Mert én döntöm…
Otthontanulás reloaded
Amikor az első karantén és otthontanulás kezdődött, azt hittem „nekem ez semmi”, hiszen Indiában fél évig már egyszer végig csináltam, két nehezen tanuló figyelemzavaros, autista gyerekkel, úgy, hogy a fiam értelmi fogyatékos is és folyton mindennel ellenkezik, hát még a…
A kis békítő mediátor
Múlt hétvégén öngyilkos merényletet követtem el. Meghívtam hozzánk még három gyereket, minden gyerekemhez egy-egy vendéget játszani. Tehát így volt nálunk két neurotipikus és négy autista gyerek. Ilyen már korábban is volt és tudtam, hogy nem lesz könnyű, de most azzal…
Lohonyai Dóra író
– elsősorban ember, anya, autizmus aktivista, író –
