Baráti tanácsok
Kende a karantén vége felé már annyira elviselhetetlenül viselkedett, hogy kiborultam. Lemerült az elemem. Két és fél hónapja napi 24 órában csak a gyerekekkel voltam. Tanulni velük úgy, hogy Kendére legalább egy ember kell önmagában, eredmény nélküli (na jó: alig…
Az én szemszögem
Úgy érzem, nem vagyok elég szerethető. Mindent elrontok. Próbálok jó dolgokat csinálni, de azok sem sülnek el jól. A múltkor például meg akartam teríteni, de négyből három tányért rögtön elejtettem. Így aztán néha úgy elkeseredek, hogy már meg sem próbálom.…
Együttérzés
Azt mondják, az autisták nem tudnak együtt érezni. Én ezt megcáfolom. Két autistával élek együtt, saját tapasztalatból beszélek. Első látásra valóban blazírt arccal viselik a másokban érzéseket kiváltó külső eseményeket. Az arcuk nem, vagy csak kevésbé árulkodik undorról, örömről, fájdalomól,…
A telefonbetyár
Aki nem érti, mostanában miért nem hívom fel vagy vissza, annak most elmondom. Kendénél egy ideje már kevésbé hatott a tic-ek elleni gyógyszer, viszont a mellékhatások kellemetlenek voltak (sokat hízott és nagyon fáradékony volt), ezért kapva az alkalmon, hogy itthon…
Erdei meditáció
Ma az erdőben voltam. A gyerekek az apjuknál, esett az eső és senki nem járt arra. Csak én a kutyákkal a könnyed, illatos, tavaszi esőben. Imádom az esőt érezni, hallani. Ha esik, mindig igyekszem kimenni a szabadba. Van olyan meditációs…
