Blogom
Történetek az életünkből.
Blogom
Történetek az életünkből.
Legutóbbi történetünk:
Könyveimről
Az első könyvem egy napló-memoár a család kalandos indiai útjáról, melybe beleszőttem az autizmussal való együttélést és azt, hogy én, mint anya ezt hogyan éltem meg. Egy őszinte külső-belső utazás sok humorral és belső vívódással egy különös, minden szempontból más világban hindu istenek és majmok közt.
Második könyvem több szereplő szemén keresztül mutatja be a család első tizenhárom évét az autizmussal. Mesélek, mint anya, aki fokozatosan szembesül az új valósággal és tanul bele ebbe a különös életbe. Megszólal a két autista gyermek, akik szemüvegén keresztül az olvasó beleláthat az autisták érzéseibe, megéléseibe és hangot kap a legkisebbik, neurotipikus gyermek is, aki teljes természetességgel éli meg a hétköznapokat a korántsem szokványos idősebb testvérei mellett.
A könyv teljes árával az Autisták Köztünk Boldogan Egyesületet támogatod!
Minden blogbejegyzés:
Csak egy nap
A hétvégén szüretelni voltunk. Ez az év eseménye a családunkban. A nyolcvan fölötti, még mindig energikus, modern, még ma is szeretetben együtt élő szüleim fiatalokat meghazudtoló lendülettel hetekkel előre erre készülnek, szervezkednek, főznek. Ott van régi barát, új...
Szárnyak
Két éve kezdtünk Kendével buszozni, amikor hetedikes volt. Én ilyenkor lejöttem a hegyről a fiam rollerével, mert errefelé alig jár a busz is, de többnyire az első arra járó kocsit stoppoltam le, hogy ötven fölött mégse rollerbalesetben törjem a lábamat ... a kedves...
Tizenhét év
Tizenhét év. Tizenhét nem akármilyen év. Mintha harmincnégy lett volna. Vagy akár még több is. Mintha az idő kereke másként forgott volna. Mintha nem is egyetlen életen belül történt volna. Mintha nem is velem történt volna. Tizenhét éve született meg Kende fiam egy...
És most?
Miután a minap jól megneveltem a gyereket, most már bizony megértette, anya nem ér mindig rá. Épp ideje volt, tizenhat éves! Úgyhogy amikor tegnap mondtam neki, hogy most orvosnál leszek, ne hívogass kérlek, ahogy szoktál, csak akkor hívj, ha valami baj van, jó? Csak...
Most ráérsz?
Évek óta nem tudok egy beszélgetést végig vinni úgy, hogy Kende ne szólna közbe. Hiába mondom neki, hogy „várj egy kicsit” vagy „most nem érek rá”, vagy esetleg „meg kell várnod, míg befejezem”, ... mit sem ér, ő mondja a magáét, én meg próbálok nem őrá figyelni,...
A gurunak igaza lett
A guru azt mondta, ez a lány 16-17 éves korára nagyjából rendben lesz. Most tizennyolc és azt hiszem, bátran kijelenthetem: nagyjából rendben van! Nyilván autista marad, de nem is az volt a cél, hogy ne legyen az. Ő így kerek és egész. Amikor hazajöttünk Indiából,...
Házimunka
Az autista gyerekeknek mindent, amit mások utánzás révén tanulnak meg, külön meg kell tanítani, sokszor sok türelmes ismétléssel. Nagyon türelmes sok ismétléssel. Ismétléssel. Azaz ismétléssel. Évek óta mondom Kendének, hogy este rakja a ruháját a szennyesbe. Hiába, ő...
Viszon’látásra gyerekmentes sör!
Ezen a nyáron fordult elő először, hogy Kende és Kíra egyedül lent maradtak a Balatonon a szüleimnél, akik nyáron ott élnek. Kiskoruk óta nyaralunk ott együtt a Káli medencében a szőlőben, amit még apai nagyapám örökölt idestova 70 éve. Így nem csak az én gyerekeim,...
Amikor fáj az Augusztus
Augusztus. Számomra talán ez az év legnehezebb időszaka. Ilyenkor van, hogy két hétig is gyerekek nélkül vagyok. Eleinte, a válás után, még jó mókának tűnt, újra szabadnak lenni, ráérni, utazgatni, nem alkalmazkodni senkihez. Csendben lenni. Hallani a csendet!...