Blogom
Történetek az életünkből.
Blogom
Történetek az életünkből.
Legutóbbi történetünk:
Könyveimről
Az első könyvem egy napló-memoár a család kalandos indiai útjáról, melybe beleszőttem az autizmussal való együttélést és azt, hogy én, mint anya ezt hogyan éltem meg. Egy őszinte külső-belső utazás sok humorral és belső vívódással egy különös, minden szempontból más világban hindu istenek és majmok közt.
Második könyvem több szereplő szemén keresztül mutatja be a család első tizenhárom évét az autizmussal. Mesélek, mint anya, aki fokozatosan szembesül az új valósággal és tanul bele ebbe a különös életbe. Megszólal a két autista gyermek, akik szemüvegén keresztül az olvasó beleláthat az autisták érzéseibe, megéléseibe és hangot kap a legkisebbik, neurotipikus gyermek is, aki teljes természetességgel éli meg a hétköznapokat a korántsem szokványos idősebb testvérei mellett.
A könyv teljes árával az Autisták Köztünk Boldogan Egyesületet támogatod!
Minden blogbejegyzés:
Mától már nem!
Ismét elkezdődött a tanév és ismét nem volt zökkenőmentes, mint minden évben, már meg sem lepődöm. Két éve kűzdök, hogy Kendét ne tegyék össze a halmozottan és súlyosan sérült gyerekekkel, hadd maradjon az autisták, enyhén értelmi fogyatékosok és ADHD-s vagy csak...
Zene nélkül mit érek én? …
Újabb mérföldkő. Popzenei koncerten voltam Kendével és Kírával, a két autista gyermekemmel. Bevallom, nem nekem jutott eszembe ez a merész ugrás, az én fejemben még az volt, hogy az autista gyerekeket nem visszük zajos, tömeges helyre ... De változnak az idők! Kíra...
De jó neked, hogy autista gyerekeid vannak!
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer azt fogják nekem mondani az emberek, „de jó neked, hogy autista gyerekeid vannak!”. Amikor ez először megtörtént, azt is hittem, hogy rosszul hallok. De mostanában egyre gyakrabban fordul elő. És komolyan gondolják. Ezt azok...
Így élünk mi
Sokan írnak, jelzik, hogy mostanában nemigen van hír rólunk és be kell lássam, az itthoni hétköznapok nem szolgáltatnak akkora ürügyet az írásra, megosztásra, mint a nem mindennapi indiaiak ... Kíra január elején lázas beteg volt és felidézte, pont öt éve volt a...
A rostos palacsinta korszak vége
Már nem is tudom, hány éve szoktunk rá, hogy reggelire palacsintát sütök Kende kérésére, de jó régen lehetett, mert időközben több palacsintasütő serpenyőt leamortizáltunk. Ha tehetné, ő csak szénhidrátot enne és a reggelire nutellás palacsinta, ebédre tejfölös-sajtos...
Különleges ballagás
Pénteken Kíra lányom is elballagott az általános iskolából. Abból a gyógypedagógiai iskolából, melybe oly nehezen vittem még öt éve. Emlékszem, már három iskolát végig kínlódtunk, az összes hozzájuk fűzött remény szertefoszlott, amikor elpanaszoltam tanácstalanságomat...
Tűzijáték!
Nálunk kérem mindig tűzijáték van! Vagy azért mert van, vagy azért, mert lesz (tehát nincs). Kende fiam évek óta fóbiásan fél a tűzijátéktól. Január elsejétől augusztus 20-áig a nyári tűzijátékot emlegeti, amint annak vége, már a szilvesztert mondogatja. Olyan, mintha...
Kende ír
Kende már a covid ideje alatt erős szükségletét érezte, hogy tartsa a kapcsolatot a külvilággal. Akkor szokott rá a telefonbetyárkodásra, melyről a mai napig nem tudtam leszoktatni, bár rendszeresen lecserélem a telefonom kódját, mégis belépek neki, amikor indokkal...
Peti áll a ház előtt
Mostanában Peti állandóan a ház előtt áll ... amint Kende hazajön és bekapcsolja a youtube-ot (sajnos a fű már alig nő ...így kedvenc tevékenysége, a fűnyírás ideiglenesen felfüggesztődött), rá is zendít rögtön Demjén Feri, állandó napszemüveges vendégünk a...